Aztán megérkeztünk. Iszonyat tömegnyomor egy félkörnyi területen, amit 4 teremőr / testőr próbált szabályozni úgy, hogy kb 5 percenként kitessékelték az első sorig tülekedett embereket, hogy a mögöttük levők kerüljenek előrébb.
Normál esetben már a terembe belépve fordultam volna ki, ha egyedül vagyok, de Eszter csak úgy látta a képet, ha felemeltem, meg “ha már itt vagyunk” ugyebár…
De jelentem, megérte!
Nem, nem első sorban a festém miatt. Sőt. Szerintem olyan 15-20 percet voltunk összenyomorítva, izzadt testszagban, tolakodva, lekönyölve mire a képig sodort a tömeg, de én egyetlen embert sem láttam ezidő alatt, aki a képet akár 5 másodpercig nézte volba. Senki. Egyetlen célja volt mindenkinek: a szelfi. Ha itt élnék simán csinálnék eree egy szociológiai fotóprojektet:
…és így tovább a végtelenségig. Kérem, senki ne értsen félre, nem ítélkezem! Semmi gond a szelfivel. Egyszerűen érdekes nekem a jelenség.
Leave a Reply