Szokás szerint nyugodtan ülve kivártuk a last callt és végignéztük a székeinkből, kényelmesen a 20 percig lassan elfogyó sort. Végül mindenki eltűnt, mi pedig odamentünk a boarding pulthoz, hogy aztán lefagyjon az arcunkról a kéjes, “milyen ostobák az emberek és mi milyen jól csináltuk”-vigyor, amikor kiderült, hogy valami technikai hiba miatt az összekötőfolyosón kellett szobroznunk még legalább 15 percet.
Leave a Reply