A hölgyek egyik igénye volt, hogy ne csak földalatt utazzunk, hanem lássuk a várost is, de gyalogolni se kelljen. 🙂 Megnéztük a városnéző buszokat, amelyek iszonyat’ drágának ítéltettek ahhoz képest, hogy mennyire kis kört tesznek meg, mekkora rajtuk a tömeg. Ráadásul a vélemények szerint nem ritkán butaságok hangzanak el fülhallgatókban vagy a hibás fordítások miatt vagy mert már az eredeti szöveg is badarság volt.
Ezért szépen felpattantunk egy helyi buszra, hogy egy hosszabb szakaszt azzal tegyünk meg. Csak utána jön majd a metro a Sacré Coeure katedrálishoz, ami egyébként Párizs legmagasabb pontján áll, így beláthatjuk majd a várost.
Szóval a buszozás. Hát kérem, ahogy mondani szokták “akkor még jó ötletnek tűnt”. Kb. fél óra dugóban állás és araszolgatás, uszkve 3-4 megálló után a királyi palotánál leszálltunk inkább és hamarabb váltottunk metróra.
Ami viszont azért is érdekes volt mert ezen a 12-es vonalon apró kilincsekkel nyílnak az ajtók:
Aztán már gyalog nézegettünk további hangulatos utcácskákat:
Karamella boltocskát:
Végtelenül franciás kereszteződést:
Míg aztán elértünk a lépcsőkig, amik felvezetnek Párizs szívéhez, ahol az is kiderült, hogy a napijegyünk simán jogosít a fogaskerekű használatára is:
Leave a Reply