A hölgyek egyik igénye volt, hogy ne csak földalatt utazzunk, hanem lássuk a várost is, de gyalogolni se kelljen. :). Megnéztük a városnéző buszokat, amik viszont iszonyat drágának ítéltettek, ahhoz képest, hogy mennyire kis kört tesznek meg, mekkora rajtuk a tömeg és a vélemények szerint konkrétan butaságok (silly) vagy az eredti guide-ok szövegei, vagy a fordítások.
Ezért szépen felpattantunk egy helyi buszra, hogy egy hosszabb szakaszt azzal tegyünk meg, majd csak utána metro a Sacré Coeure katedrálishoz, ami egyébként Párizs legnagasabb pontján áll így beláthatjuk majd a várost.
Szóval a buszozás.. Hát kérem, ahogy mondani szokták “akkor még jó ötletnek tűnt”. Kb. fél óra dugóban állás és araszolgatás, uszkve 3-4 megálló után a királyi palotánál leszálltunk inkább és hamarabb váltottunk metróra.
Ami viszont azért is érdekes volt mert ezen a 12-es vonalon apró kilincsekkel nyílnak az ajtók:
Aztán már gyalog nézegettünk további hangulatos utcácskákat:
Karamella boltocskát:
Végtelenül franciás kereszteződést:
Míg aztán elértünk a lépcsőkig, amik felvezetnek párizs szívéhez, ahol az is kiderült, hogy a napijegyünk simán jogosít a fogaskerekű használatára is:
Leave a Reply