Amint felértünk a hegytetőre, szörnyű zápor kezdett zuhogni, de nem panaszkodhattunk, mert egész napra eső volt írva és ez volt az eLső. Ráadásul, kb 10 perc múlva, mintha csak elzárták volna a csapot, sehol semmi. Ezért aztán mintha csak előre tudtuk volna, türelmesen kivártuk az üvegfalak és tető védelmében a felvonó felső állomásán:
Közben madarat néztünk:
Majd kifigyeltük a várost:
és a székesegyházat:
A kép jobb oldalán (és mindenhol) pedig szerelemlakat szerelemlakat hátán:
Visszafelé egy művész is árulta a képét az avangarde hazájában teljesen hitelesen. Nem kérdeztem, mennyi, de ezzel a karizmatikus kiállással szerintem akkor is bármennyi elkérhető egy ilyen alkotásért, ha a zuglói Narancs Óvoda kiscsoportosai a megtévesztésig hasonló képet tucatjait állítják elő, amíg a színes filckészlet tart.
Itt pedig már távoldóban és mintegy keretbe foglalva a posztot a Sacré Coeur Vanda mögött:
Leave a Reply