Ja, és majd’ el is felejtettem! A Cyberpunk épületközben lévő vietnámi étterembe beültünk ebédelni:
Eszternek nagyon ízlett a phò, sok csirkehússal. Vanda csirkés, marhás, rákos, sültkacsás valamit kért tésztával. Én marha és saláta kombót. Teljesen rendben volt.
Az meg vicces kaland volt, hogy 10 másodperc “egy szót sem értünk egymás nyelvén” után az öreg pimcérbácsi szólt a fiatalabb kolléganőnek, hogy segítse ki, de miután az rá(nk) sem hederített fogta és levette mindhármunk étlapját és elment. Egy francia vendég csak nézett velünk együtt és nevetett, ahogy mi is – csak mi kínunkban. 🙂
Fogalmam sem volt, hogy akkor most meglégelte az öreg, hogy nem beszélünk semmilyen emberi nyelven (úgy értve, hogy francia, vagy vietnámi), vagy majd hoz valamit, amit ő gondol.
Az utóbbi történt és ha nem isbteljesen, nagyjából sikerült is eltalálni, mit szerettünk volna. De ez is kell a kalandhoz! 🙂 Vicces volt. 🙂
Leave a Reply