Így tehát nem kis DISZTRAKCIÓ után, de folytattuk az utunkat a park felé, de most sem haladtunk sokat. Vanda ugyanis bejelentette, hogy most már nagyon éhes. Kivalasztottunk egy kínai batyus helyet, mert tegnap erre vágyott és beültünk:
Így készült valóban kézzel a sok kis tésztabatyu:
Mindeközben megtudhattuk, hogy nem szabad:
És hogyan szabad enni a friss, forró batyukat:
Amik hamar meg is érkeztek, Eszternek tészta társaságában, nekem pedig kisebb méretben:
Innen emlékezetes volt még a mosdó, aminél ha Danténak nem jut eszébe a Styx folyó mint pokolba történő átkelés, simán alkalmazhatta volna az alászállásra. Ez a lépcső lefelé:
Itt pedig már a hagyj fel minden reménnyel kapu a vörösen izzó fényben:
Leave a Reply