A céltalanságot úgy 6 és fél perc után Eszter felhívására felváltotta a mosdó keresés, ezért elindultunk a legközelebbi McDonald’s felé, hogy adjunk még egy esélyt a gyorséttermi WC-knek.
Hiba volt. Tényleg nem csak a WC-k, de az éttermek étkező része is olyan visszataszító, hogy az hihetetlen. Elmentünk a WC-ig a félig felszáradt, ragacsos kólás tócsákat és ételdarabokat, majonézfoltokat kerülgetve, de már az ajtó előtti sor végén is olyan szag volt, hogy visszafordítottam a csapatot.
Bementünk inkább egy szomszédos turista-lehúzóba, ahol Vanda kapott egy brutális adag ízetlen, majonézes, rántott csirkés, sülktkrumplis tálat, Eszter egy értelmezhetetlen vékonyságú hússal szerelt sajtburgert, én pedig egy ecetes(!) tortillát, de életemben nem fizettem még ilyen elégedetten hasonló helyen és ételért pénzt, miután megláttam a csillogó, jó illetú mosdót a Meki után. 🙂
Vanda tála:
Leave a Reply