A mai napot Eszterrel kettesben kezdtük, Vanda inkább maradt. Én meg ezúttal nyugodtan hagytam itthon, miután lassan egy hét elteltével sikerült rájönnöm, hogy kulcs nélkül is nyitható belülről az ajtó, tehát ki tud jönni, ha “ég a ház”.
A Carrefourba (kb. francia Tesco) metróztunk, aztán sétáltunk, az egész utazás volt kb. fél óra. Vettünk ebédet, tusdürdőt, ilyesmit, de simán elment 40 perc,.mert iszonyat nagy volt az áruház. A kedvenc részünk az automata palacsinta készítő, ami frissen készíti a kisebb pizza méretű, hatalmas palikat. 6 db 1200 Ft. Nem egy Balatoni ár, na. Ráadásul a lányok szerintet hozza az otthon készült minőséget. Persze kellett hozzá nutellan és tegnapról volt banán. 😉
A pénztárnál lesifotóztam az utánunk jövő tuti vásárlását, egy bazi nagy zsáknyi, mindjárt (de még nem) lejáró pékáru “zsákbamacskát” rozskenyérekkel, kiflivel, bagettel, croissant-nal, péksütikkel 1,5 euróért:
Hazafelé nagyon tele volt a táska, Uberrel mentünk haza. Hát egy OLTÁRI fickóba futottunk. Eleve beszélt angolul! Aztán szó-szót követett és minimális számú kérdésre megtudtuk az egész élettörténetét. Algériából származik, a nagypapa a franciák oldalán harcolt, az apukája 4(!!) évet töltött a francia hadseregben “hát franciább vagyok, mint a legtöbb francia!” (mégis alig kapja meg a tartózkodásit és folyton meg kell újítani és sorban állni (lásd tegnapi fotó!). Düsseldorfban élt 26 évet, ott született a fia, aki most Párizsban tanul IT-t, de vissza akar menni Németországba. Ő ott is taxizott és sok évet Londonban is. A francia közlekedés egy szörnyűség, itt 6 óra taxizás oúgy kimeríti, mint Németországban 20. Mindenki agresszív. És igen, senkit nem érdekel, ha piros a lámpa. Hiányzik a család, a zsidók miatt van az ukrán háború. Valami covid összeesküvés elmélet is volt, de az csak szőrmentén (“de fura, hogy a covid elmúlt az árak meg mégis magasak maradtak…”), és, hogy Magyarország nyerte a foci világkupát egyszer és micsoda csapat volt! Hát kb. ennyi fért bele a 10 perces útba. 🙂
Leave a Reply