A mai első célpont a tegnap a Pompidue-Palota tetejéről látott felhőkarcolós negyed, amit Vanda és mindannyiunk meglepetéssel konstatált, de ő szerette volna közelről is megnézni, nekünk meg nem volt ellenünkre. Ez a városnüzleti negyede, a neve La Dèfense és a metro ablakából ilyen:
A helyszínen pedig így fest (de gondolom a panoráma képet nem kezeli a Tumblr) :
De sebaj, mert van nem panoráma is bőven:
Ja, ahogy így rájuk nézek, igen, hideg volt és továbbra sincs kabink, ezért két pólóval oldottuk meg, plusz, ha gáz lett volna a hátizsákban az esődzsekik sokadik rétegnek.
Volt itt is művészet! Absztarkt, képző:
Meg alkalmazott is:
Széo belső parkos-sétányos:
és, ha az aszfalton kevesebb a repedés, sötétebb, és tisztább, a burkolati jelek pedig makulátlan fehérek, akkor szinte japánban érezhettük VOLNA magunkat:
Ez tudom, hogy volt már, de most a háttérben jobb szélen lévőt épületet kell nézni, ami olyan mint egy hadihajó álcázó-festése, hogy ne tudják, jön vagy megy, csak ez nem optikai illúzió, hanem tényleg ennyi oldala van:
Ez meg középen nyáron megolvadt és elkezdett lekonyúlni:
De talán ennyi elég is a modernista irodaház építészetből.
Leave a Reply