Úton a cél felé városképek:
Nem tudom, van-e értelme tinik esetén, de egy pontom csak rájuk szóltam (harmadjára), hogy mi lenne, ha már Párizsban vagyunk nem viccesvideókba merednének és m3meket mutogatnának egymásnak, hanem ráppillantanának a minket körlvevő valóságra is. Nem kizárólag! Nem vagyok bigott luditta! Csak, hogy így legalább kicsit ez is, kicsit az is. Nem voltam népszerű. :/
Ami viszont számomra legalább érdekes volt, hogy mennyire nem érdekli a bicikliseket, gyalogosokat, rollereseket a piros jelzés és!, ami az igazán érdekes, hogy ezt milyen türelemmel kezelik az autósok, buszvezetők. Soha nem dudálnak rájuk! Semmi basszamázás, semmi mutogatás! Később az esti sétánál is látom, hogy 6 sávon (zebra a láhatáron sincs) teljes nyugalommal sétál át mindenféle kapkodás nélkül 5 srác a flip-flop papucsában az 50-60-nal száguldó autók előtt és azok így megállnak a úton és átengedik. Se duda, se semmi. Gondolom megszokták. Meg végül is ja: ha idegbetegeskedve káromkodik akkor szublimálnak? Nyilván nem. Akkor meg minek felpörgetni a számlálót az első infarktus felé?
Itt egy ilyen eset a sokból, ahogy total nyugodtan lefékez és várja a sofőr, hogy átmenjen mindenki előtte a piroson:
Leave a Reply