Pókrákkal disznólkodás

A képregénybolt után – ahol – még tényleg most sem tudom feldolgozni, de a lányok konkrétan úgy elvesztek az élvezetekben, kacagva lapozgatásban, hogy végül kb. egy óra után én szóltam, hogy légyszi menjünk – enni indultunk. Tegnap láttam ugyanis egy szupinak tűnő rák FALODÁT a Moulin Rouge közelében, a Pigalle negyedben. A negyed 2 dologról nevezetes: 1. Hogy a 18. századi híres építészéről Jean-Baptiste Pigalle-ról kapta a nevét; 2. Hogy Eszter majdnem elesett annyira röhögött, amikor harmadjára próbálram ékes franciasággal kimondani, hogy Zsan-báptisz Pigáll az oksodásom idegenvezetés közben.

Tehát bementünk a Yes Crab nevű helyre, ahol eldöntöttem, hogy kipróbálom az évek óta bakancslistámon lévő pókrákot.

A Yes Crab az a fajta herkentyűre specializálódott éttermek mondhatni klasszikus (tudomásom szerint USÁ-ból elterjed) változata, ahol sima sós vízben megfőzik a halat / kagylót / rákot, majd az egészet szőröstől-bőröstől, kisebb darabokra vágott főtt kukorica csövekkel, esetenként egész krumplival, tojással összerakják egy zacskóba, amibe igény szerint egy vagy többféle szószt öntenek. Végül az egészet az asztalnál összerázzák, keverik és egy vödörből szó szerint az asztalra öntik. Ezek után egy szinte teljes testet fedő nylon előkét veszünk fel (nyakba akasztós, hátul megkötős!). A produkcióhoz jár továbbá egy-egy nylon kesztyű, és ezekkel felfegyverkezve, kézzel lehet nekiállni fogyasztani. Akinek erről a disznók elé öntött moslék és annak fogyasztási módja jut eszébe, az ne magában keresse a hibát.

Megérkezett az étel:

Azt hittem, valami kisebb rákocska lesz. Erre nem voltam felkészülve:

Ott volt hozzá a diótörő és mini piszkavas (elnézést én vidékről származom) és akkor szépen lehetett reccsenteni, kapirgálni, arcon csorgatva, alkarig elmerülne a fűszervajas fokhagymás trutyiban. Vanda volt a bátor, megkóstolta, de azt mondta továbbra sem szereti a rákot, marad a sült krumplinál (french fries, hello!) és csirkenuggetsnél. Az utóbbi sajnos nem nagyon fogyott, mert nem húspépből volt mint a Mekiben, hanem valódi csirkemellből. Vanda készített még egy képet rólam, miközben ettem. Érdemes megnézni, ha valaki diétázni szeretne:

Összefoglalva azt kell mondjam, a minapi csiga mellé csatlakozott a spider crab és úgy általában ez a fajta éttermi élmény. Finom volt, de legközelebb akkor enném, ha ez és a tejszínhabos paradicsomfőzelék között kellene választani. Tényleg nagyon fini, de ezt az isten és minden civilizált étkezési kultúra ellen való vétket, amilyen disznólkodva ezt fogyasztani kell én nem tudom félretenni sajnos semmilyen íz-élményért.