Utsó nap. Takarítás, mosogatás, vasalás, pakolás. A lányokat nem ébresztettem csak amikor már döntés kellett, hogy a szokásos sarki pékség croissant-ja megfelel-e reggelire. Történt ugyanis, hogy olyan testvéri, világ nagy dolgainak megbeszélése folyt este az ágyban, hogy éjjel negyed kettőig nem volt szívem berekeszteni. Hozom a pékárut a nano liftben: A tulaj megbízottja (fia?) 13-ra…

Tovább olvasom

Szinte szomjazta ez a kaland, hogy keretbe foglaljuk, ezért visszafelé, most Eszter öntötte le magát a látványautomatából szerzett cukros üditővel. 🙂 És ez egy olyan “kapu” volt a Bpestinél kicsit nagyobb reptéren: F(<-!!!) 34(<-!!!), ahol mindenféle állatok is voltak! Szürke galamb az oszlopon: Aranyos verebek: Vagy ez:

Tovább olvasom

Szokás szerint nyugodtan ülve kivártuk a last callt és végignéztük a székeinkből, kényelmesen a 20 percig lassan elfogyó sort. Végül mindenki eltűnt, mi pedig odamentünk a boarding pulthoz, hogy aztán lefagyjon az arcunkról a kéjes, “milyen ostobák az emberek és mi milyen jól csináltuk”-vigyor, amikor kiderült, hogy valami technikai hiba miatt az összekötőfolyosón kellett szobroznunk…

Tovább olvasom

Aztán mégis ez is jól jött, mert minden rosszban van valami jó mindig. MEKKORA spotting: Már a korai, ős-MALÉV dizájnt idéző festés gyanús volt, de minden kételyt eloszlatott a kort illetően a gép farkán (vízszintes vezérsík 8-|) a felirat, ami büszkén hirdeti: ez a gép kérem HETVEN éve boldogan repül a román Tarom légitársaság (alapítva…

Tovább olvasom

Bezzeg a mi gépünk a számegyenes másik vége olyan modern. De tényleg! Eleve ilyen jövőből érkezett humán-arachnoid utastárssakkal: Nem beszélve arról, hogy – ilyet még tényleg nem láttam még az Air China vadiúj gépein sem – nem csak USB A, de USB-C töltő, ami ráadásul superfast 60(!) wattos töltés tud. Ja, fedélzetei WiFi! És mindehhez…

Tovább olvasom