Aztán megérkeztünk. Iszonyat tömegnyomor egy félkörnyi területen, amit 4 terem / biztonsági őr próbált szabályozni úgy, hogy kb. 5 percenként kitessékelték az első sorig tülekedett embereket, hogy a mögöttük levők kerüljenek előrébb. Normál esetben már a terembe belépve fordultam volna ki, ha egyedül vagyok, de Eszter csak úgy látta a képet, ha felemeltem, meg “ha…

Tovább olvasom

Ezt pl. sokkal jobban vártam mint a Mona Lisat. Delacroix: A szabadság vezeti a népet. Monumentális, fotóról nem visszaadható. Írhatnám, hogy micsHoda ecsetkezelés, hát milyen fenséges fény-árnyék játék, de nem értek hozzá, egyszerűen bután csodáltam. Szuper volt, hogy ennyire közel mehettem hozzá és tényleg minden olyan milliméternyi részlet látszott rajta, ami a tankönyvekben soha. És…

Tovább olvasom

Szintén Delacroix, Sardanapalus halála című képe. Itt le is tudtunk ülni és percekig nyugodtan nézni kinden részletet. A lányok is szerették, mert fel tudtam olvasni az elemzést (Google fordító, nagyon mem tökéletes): Death of Sardanapalus fő hangsúlya egy nagy, gazdag vörös szövettel bevont ágy. Egy férfi fekszik rajta, aki érdektelen szemmel figyeli a káosz jelenetét.…

Tovább olvasom

Napoleon (önmaga) megkoronázása: Amikor elmondtam a sztorit, kiderült, hogy Vanda számára egy rejtély oldódott meg, mert sosem értette, ha ő a császár, miért éppen a felesége fejére rakja éppen a koronát, akin ráadásul már van is. 🙂

Tovább olvasom

Nem írnám le, milyen stílusú terem (segítek: nem gót :)):

Tovább olvasom

Aztán el (vissza?) jutottunk Egyiptomig. Vanda már nagyon várta, mert tudta, hogy itt lesz az Írnok szobra, és kb. 5 féle verzióban játszotta el, hogy fogja teljesen lazán bedobni majd órán, “ha valakinek kérdése van, nyugodtan szóljon, most láttam az eredetit”, amikor szóba kerül a suliban. 🙂 És tényleg:

Tovább olvasom

Voltak még etruszk kiskatonák, meg billió érdekes, de tényleg egyszerűbb lenne linkelni a Louvre oldalát, mert ilyen alapon még 150 naplóbejegyzést tudnék neki szentelni “csak ami nekem nagyon tetszett és miért” alcímmel.

Tovább olvasom

Ezért inkább ez már csak a kijárat aulája egy inverz piramissal: Ez meg a kinti, ikonikus, normál piramis:

Tovább olvasom

A metróállomás felé még végtelen számú szuvenír és egyéb hülyeség üzletben próbáltak mindenkit beforgatni, amik közül ritkább talán a bazi nagy ásványok boltja: Aztán volt még egy Arcade, amiért viszont örömmel fizetek, ha ilyet láhatok:

Tovább olvasom

Végül keretbe foglalva a mai napot, újra az otthon-megállónk, de már a kijárata, a – számunkra – ikonikus, “mindjárt ránk zuhan” bicklikkel a fenti erkélyen:

Tovább olvasom