Az első kiállítás késő 19. századi kizárólag női alkotók munkái, nők női szemmel alcímmel. (Vanda: “Tudtam, hogy pucér emberek lesznek! Itt mindenki ilyen művész kinézetű meg csak öregek.” :)) És nehéz volt vele vitatkozni. 🙂 Itt nem a fotó homályos, hanem a festmény direktE: Nekem még ezek tetszettek. Tényleg eszméletlen színek, fények

Tovább olvasom

A csak női alkotók után jöttek a csak fekete alkotók Paris Noir címmel, de itt már csak XX. század második felétől napjainkig.

Tovább olvasom

Második felvonás: A “pucérembert” kimelném, ha nem eléggé nagyítható a magyarázó szöveg mellette: ő annyira művész volt, hogy miután Párizsban művészként végzett hazament és sajnos már nem emlékszem melyik ország fővárosában (talán Elefántcsontpart?) rendszeresen meztelenül mászkált egyfajta performanszként, hogy az emberek fogadják el egymást. És ez a hangyányit alternatív művészet át is vezet minket az…

Tovább olvasom

Vanda itt már feladta és azt mondta elég, ő elfáradt, de Eszter megint olyan felnőtt volt, hogy leraktam a hajam: “Én is fáradt vagyok, de ha kihagynám utána lehet, hogy megbánnám, mert többet nem láthatom.” :O Ezzel sem vitáztam csak annyit tettem hozzá, hogy ez bizony az időszaki kiállítások esetében, mint amilyenek ezek is, garantáltan…

Tovább olvasom

Ha elvadult őrületről van szó, a “kedvenceim” (vagy mondhatjuk úgy az én esetemben “disznók elé a gyöngyöt”, annyira nem vagyok eléggé “értő közönség”), amikor a művész az installáció integráns részeként egyben performansszá alakítja az alkotást: Ez viszont valóban tetszett: Ezek meg megint az egyszerre megkapó, ugyanakkor “remélem nincsenek gyerekei” alkotók művei:

Tovább olvasom

Aztán jött a normalizálódást és a való világba való visszatérésre felkészülést előkészítő utolsó, legkisebb kiállítást, ami csak építészek munkáit mutatta be. Megvalósult projektek makettjei és az alkotók: De akadt itt is művészesebb, mint pl. egy tortaszeletnyi terület kivételével valamivel feltöltött (elöntött?) város: Vagy a Frusztáció ajtaja című alkotás, ami szerintem megint kicsit direktre sikeredett.

Tovább olvasom

Így tehát nem kis DISZTRAKCIÓ után, de folytattuk az utunkat a park felé, de most sem haladtunk sokat. Vanda ugyanis bejelentette, hogy most már nagyon éhes. Kivalasztottunk egy kínai batyus helyet, mert tegnap erre vágyott és beültünk: Így készült valóban kézzel a sok kis tésztabatyu: Mindeközben megtudhattuk, hogy nem szabad: És hogyan érdemes enni a…

Tovább olvasom

Na de most már aztán tényleg úton a park felé (este 7-kor)! Citroen Xsara, tök menő: Karikatúrába hajlóan párizsi kávézók (megint ajánlom a fejeket!): Most olyan menő metró is játszott, hogy USB töltő volt minden ülésnél: Illetve megemlíteném még az általános felismerésem, hogy mennyivel több fa van a párizsi utcákon, mint Budapesten: …de, hogy nehogy…

Tovább olvasom

Aztán csak elértünk a Buttes-Chaumont parkhoz, ami aXIX. században épült egy bánya helyén, tóval, vízeséssel, dombokkal. Na ebből a szép fákat láttuk, a farönkölet imitáló betonlépcsőt az egyik dombra felkaptatva egy sétányt aztán: Az őrült sípolás, mint kiderült, a kapuk zárását jelentette. 🙂 Így aztán szó szerint rohanva készítettünk még 1-2 fotót a szép kilátásról…

Tovább olvasom

Hazafelé a Pigalle-Palotátában látottaktól rettenetes művésznek érezve magam még ilyen videót készítettem Amint éppen az Eiffel torony nem látszik, pedig ott volt: Ide kapcsolódik, hogy megint én navigáltam és egyszer rossz irányba szálltunk fel a buszra, de a tegnapi (aki azt hiszi könnyű tömegközlekedni csak mert van Google navigáció) poszthoz szemléltetésképp idetenném az következő példát.…

Tovább olvasom