Vanda itt már feladta és azt mondta elég, ő elfáradt, de Eszter megint olyan felnőtt volt, hogy leraktam a hajam: Én is fáradt vagyok, de ha kihagynám utána lehet, hogy megbánnám, mert többet nem láthatom. :O Ezzel sem vitáztam csak annyit tettem hozzá, hogy ez bizony az időszaki kiállítások esetében, mint ezek is, garantáltan így van. És, hogy még nagyobb igaza legyen, bejött neki. 🙂 “Vanda! Sajnalhatos, hogy nem jöttél!” 🙂
Biztosan azért is, mert itt már csak installációk és szobrászat volt porondon ráadásul a leg elvadultabb alternatív vonalról. Már a nyitány odatette magát a rendező kurátor, mert a félig megolvasztott műanyag játékokból és használati tárgyakból készült haladtában önmagát elhagyó godzilla-valami nem volt semmi:
Azt jött a totál vizuális kakofónia két szobába rendezve:
Majd két szobor, azonos, Ölelés címmel:
Egy kicsit szerintem direkre sikeredetr atomvillanás közben is fegyvereket cserélő pár montázsa:
Belek és hajak:
Intatziás BETONKEVERŐ (ez tényleg iszonyat franya disszonancia)
Leave a Reply