Ha elvadult őrületről van szó, a “kedvenceim” (vagy mondhatjuk úgy az én esetemben “disznók elé a gyöngyöt”, annyira nem vagyok eléggé “értő közönség”), amikor a művész az installáció integráns részeként egyben performansszá alakítja az alkotást:
Ez viszont valóban tetszett:
Ezek meg megint az egyszerre megkapó, ugyanakkor “remélem nincsenek gyerekei” alkotók művei:
Leave a Reply