Ráérünk, nyugalom! …ja, így már mégsem.

Repitéren történt még, hogy vacsizni kellett a lányoknak, mert az kihagyhatatlan, hogy ne 3-szor annyiért vegyük meg a gyorskaját a reptéren, mint bármelyik más helyen. 🙂

(Én hülyeségem persze, mert megvehettük volna a sarki Mekiben és elhozzuk. Belefért volna időben is bőven. Az olyan perverziókról már szót sem ejtve, hogy otthon szenya készítés.)

De! Egész jól sikerült a dolog eleje, mert kiderült, hogy a KFC appom kedzeményei itt is érvényesek.

Igen ám! De ott van az én drága Eszterem, akinek nincs az az Isten, hogy ugyanott, abból a 30 féle ételből sikerüljön megfelelőt találni, ezért aztán neki a Burgek Kingből kellett rendelni.(Belsősöknek persze nem kell bemutatni, a csak ubroka és ketchup nélküli sajtburgerrel, vagy a fél napon át Magyarország legnagyobb plázájában cipőt kereséssel és végül nem találással. 🙂 De persze olyan szeretetgombóc, hogy nem lehet haragudni a kis majomra. 🤗)

Így aztán a 10 percen belül átvett Vanda és én KFC vacsim elhozását is beleszámolva harmadjára mentem a BK kioszkhoz, amíg ők őrizték az egyetlen szabad asztalt, hogy végül megrendeljem a nemtommilyen nuggetset. Kiderült ugyanis a skandallum, hogy az eredetileg egyetlen ehetőnek ítélt nuggetsburger a reptéri BK-ban nem kapható.

Ez után még 25 perc telt el (néztem a blokkon a rendelés idejét). Azalatt további háromszor mentem vissza, de még mindig nem volt kész.

Eljött viszont az este hét óra.(Addigra persze az a reveláció is megtörtént, hogy mégiscsak ehető az általam rendelt KFC-s menü is :)) Ez viszont már a beszállás ideje volt. Szóval nincs tovább. Indulni kell. Támogattuk egy nem merem leírni mekkora összeggel a BK-t 9, át nem vett nuggets árával.

De aztán mégsem, mert ránéztem a gyermekem szomorú arcára és ezután persze csak odamentem hetedjére is a pulthoz és láss csUdát: éppen elkészült végre.

Na ekkor viszont már tényleg őrült rohanás. Félig megivott vizek elpakol, tálcák kidob, futás!

Odaértünk, leültünk.

Megvártuk amíg elfogy a sor és utolsónak (Final call!) odálltunk a pulthoz.

Nyitom a hátizsákot, veszem ki a felülre, rohanva betömött vizet. Hmm.. Mintha több lett volna benne. Meg milyen nedves a palack is.

Igen. 🙂 Kiemeltem és nyújtottam a kislánynak a pult mögött a három beszállókártyát, de mire érte nyújtotta a kezét, LEKONYÚLT a félig szottyosra ázott 3 kis boarding pass.

Ami kevésbé volt mókás, hogy az útlevelek is kaptak bőven, így szépen, asszinkronban behullámosodtak a lapok. 🙁