Ez egy ilyen esős, nedves nap. Ezúttal Vanda kislányom szolgáltatta a mókát. (Hát milyen jó testvérek már, hogy egymást váltva, megosztozva a feladaton biztosítják Apának a kardiovaszkuláris edzést, nehogy beletunyúljon a hétköznapokba!)
Szóval 1,5 deci, jó ragacsos narancslé, már nagyjából feltisztított nyomai. A bal oldalon az alsógatyámig átázott, a másik lábamon a lábszáramon is olyan volt a farmer. Ami viszont a legjobb rész, hogy a műbőrülés szépen tartotta az alámfolyt adagot is, így a következő 10 percben, abban dagonyázva ülhettem, amíg eltolták a catering kiskocsikat és kimehettem átöltözni.
De a legjobb rész az volt, amikor hirtelen felindulásból nem barátságosan ránéztem, mire ő iszonyatos felháborodással rámripakodott, hogy “Szerinted direkt csináltam?!”. Mondjuk mi ezt úgy mondtuk régen otthon, hogy bocsi, de én vidékről származom, meg lassan öreg is vagyok.
De ilyenkor mindig az vigasztal, ha a jó isten is megsegít, egyszer neki is lesz tinédzser gyereke és akkor én bár már láblógázva, lantozva a felhőn fentről mondom majd, hogy
Leave a Reply