Összeszedtük magunk és szerintem 9:30-10:00 között már a metrómegállóban fagyoskodtunk a huzatban. Próbáltam megfejteni az automatákat. Előtte 2 nappal otthon olvastam a rendszerről, de szörnyen bonyinak tűnik egy japán, magyar, finn, vagy bármilyen eddig ismerthez képest.
Sorbanálltunk az információs hölgyhöz, aki miutan vitázott két francia anyanyelvű néninevel 3-4 percet, megelégelte a francba az egészet, mondott nekünk is franciául valamit belevágva a “Bonjour, would you pease help us to…” mondatomba és behúzta az arcunk előtt a tolóablakot. (A Csapd le csacsi vonatkozó jelenete ugrott be. :))
De Eszter megmentette a napot és rámutatott, hogy az egyik automata másképp néz ki mint a többi. És tényleg! Miután háromnál felsültünk, ez segített. Vettünk három vonaljegyet.
Itt nyert Eszter. Köszi! (Mögötte az üres infópult :))
Mivel a Google maps Párizsban csak tervezni tudja a tömegközlekedést, de követni nem, így az első átszállásnál azzal a lenülettel el is rontottam a dolgot.
Pontosabban nem. Hanem azt rontottam el, hogy azt hittem, hogy elrontottam, pedig nem, így aztán mégis. És bár szíves örömest magamra vállalom, ha hülye vagyok, de itt azért megemlítenék egy aprócska mellékkörülményt, a Tisztelt Bíróságnak. Mutatom, hogy jelzik a 9(?)-es vonali szerelvények, hogy éppen hol járunk:
Tök menő nem? Haladunk jobbra, ahogy állunk az ajtóval szemben, suhan a fal balra, majd villogni kezd megálló a sok már világító után jobbra ugyebár.
Na ezt HAGYTUK el és ami világít, azon vagyunk túl! Lehet, hogy csak velem van baj, nekem ez fordítva tűnt logikusnak. Ezért megrettenve, hogy rossz irányba haladunk, leszálltunk a következőnél, átmentünk a visszafelé közlekedőre és elmentünk úgy 29 percet és 10 megállót, mire rájöttünk, hogy mégiscsak az eredeti irányba voltunk jól. 🙂 Kaland! 🙂
Itt várunk a visszafelére:
Itt meg már a jónak hitt, de mit sem sejtő rossz irányba:
Leave a Reply