Magasművészet

Vanda itt már feladta és azt mondta elég, ő elfáradt, de Eszter megint olyan felnőtt volt, hogy leraktam a hajam: “Én is fáradt vagyok, de ha kihagynám utána lehet, hogy megbánnám, mert többet nem láthatom.” :O Ezzel sem vitáztam csak annyit tettem hozzá, hogy ez bizony az időszaki kiállítások esetében, mint amilyenek ezek is, garantáltan így van. És, hogy még nagyobb igaza legyen, bejött neki, mert a végén azzal summázta a tesójának a látottakat, hogy “Vanda! Sajnálhatod, hogy nem jöttél!” 🙂

Biztosan azért is, mert itt már csak installációk és szobrászat volt porondon ráadásul a legelvadultabb alternatív vonalról. Már a nyitánynál odatette magát a rendező kurátor, mert a félig megolvasztott műanyag játékokból és használati tárgyakból készült haladtában önmagát elhagyó godzilla-valami nem volt semmi:

Azt jött a totál vizuális kakofónia két szobába rendezve:

Majd két szobor azonos, Ölelés címmel:

Egy kicsit szerintem direktre sikeredett az atomvillanás közben is fegyvereket cserélő pár montázsa:

Belek és hajak:

Intarziás BETONKEVERŐ (ez tényleg iszonyat franya disszonancia)