Utolsó teljes nap, és kicsit nem is baj már (ez a rendszerint éjféltől negyed háromig tartó napi blogolás pl. nem fog hiányozni, ezen a nyomi telefonbillentyűzeten). Itt volt az ideje tehát megörökíteni a sokat látTUK otthon-állomásunkat, Fort d’Aubervillers (etimológiai bontásban: Az Auber lakóinak erődjét)
A mai első célpont a tegnap a Pompidue-Palota tetejéről látott felhőkarcolós negyed, amit Vanda és mindannyiunk meglepetéssel konstatált, de ő szerette volna közelről is megnézni, nekünk meg nem volt ellenünkre. Ez a városnüzleti negyede, a neve La Dèfense és a metro ablakából ilyen:
A helyszínen pedig így fest (de gondolom a panoráma képet nem kezeli a Tumblr) :
De sebaj, mert van nem panoráma is bőven:
Ja, ahogy így rájuk nézek, igen, hideg volt és továbbra sincs kabink, ezért két pólóval oldottuk meg, plusz, ha gáz lett volna a hátizsákban az esődzsekik sokadik rétegnek.
Volt itt is művészet! Absztarkt, képző:
Meg alkalmazott is:
Széo belső parkos-sétányos:
és, ha az aszfalton kevesebb a repedés, sötétebb, és tisztább, a burkolati jelek pedig makulátlan fehérek, akkor szinte japánban érezhettük VOLNA magunkat:
Ez tudom, hogy volt már, de most a háttérben jobb szélen lévőt épületet kell nézni, ami olyan mint egy hadihajó álcázó-festése, hogy ne tudják, jön vagy megy, csak ez nem optikai illúzió, hanem tényleg ennyi oldala van:
Ez meg középen nyáron megolvadt és elkezdett lekonyúlni:
De talán ennyi elég is a modernista irodaház építészetből.
Szerencsére volt egy pláza is, ezért megint shoppingolhattunk VOLNA, ha tényleg nem lenne minden, de iszonyatosan drága. Ettől persze még repülnek a percek egy jó Uniqlo-ban, vagy Bershkában
Én meg addig ZUGállítgattam a babák ujjait, amik ebek harmincadjára ízületenként hajlíthatósra és minden látogató számára hozzáférhetővé tettek. Ez itt az egyik kezévelnaz ottjártunk óta rocker ördögvillát, a másikkal lefelé mutat. (Amit a szemben lévő másik bábu mutat, az nem szalonképes, de akkor és ott a bennem élő óvodás felkucongva jó ötletnek tartotta. Meg amúgy addig sem zavartam a gyermekeim az önfeledt ruhanézegetésben.)
Volt még ilyen Top Shop, vagy mi (Tuti rosszul írom a nevét, a lényeg, hogy Eszterék vágják. ), ahol ilyen egyen-amorf figurák vannak a népszerű sorozatokból, mozifilmekből. Van ilyen falnyi méretű:
és a normál méret pl a Power Pufd Girlökből Mojo Jojoval! (Az egyetlen a Harry Potteren kívül, amit ismertem):
Még szintén a plázában, a központi aulában volt körbeLEDen animáció:
Illetve ide szúrnám be, hogy ez éppen kivétel volt ugyan, de minden más (értsd: kb 3) párizsi (ahányszor leírom ezt a szót megjelenik előttem a felvágott) plázára igaz volt, hogy valamiért nem egy helyen vannak az éttermek, hanem szétszórva. Máshol ilyet nem tapasztaltam.
Megjött az éhség, kerestünk először étkezdéket, de kínunkban felkacagtunk minden hely árain (4100 forint alatt nem volt hidegszendvics, 8000-től indultak a meleg ételek és ebben nem volt üditő (plusz 800-1000 Ft/palack)).
Kiderült, hogy a plázában van egy Auchan, nyomultunk is oda, csak hogy újabb egyedi sajátosságba fussunk: Párizsban – ezek szerint – van olyan Auchan, ahol nem kapható étel. Úgy értve, hogy nem csak meleg, készétel, hanem kkonzerv, pékáru, liszt, konzerv, üditő. Semmi. Csak ruha, drogéria, könyvek, kerti cuccok, háztartási elektronika. Ok..
Újra ki a térre, a “képkeret” mellett (ígérem, utolsó épületek (innen. :))),
meg a hüvelykujjon innen:
elindultunk egy kevésbé üzleti és gazdag kerületbe enni.
Menet közben az egyik megálló a Bastille volt, ahol a hírhedt börtön állt valamikor. Emlékezési festmények, domborművek és tábla a Forradalomra itt:
meg itt:
Aztán megérkeztünk a szuperolcsó kínai étterembe, ahol egymást szuggerálva ismételgettük, hogy “amúgy nem olyan rossz ez!”, konzekvensen tagadva az “olcsó húsnak híg a leve” egyetemes igazságát.
Már a pult sem volt nagyon vonzó, főleg, hogy iszonyat hideg volt bent. Ebből pedig bennem nyomban felviláglott a felismerés, hogy jó olcsó-kínai gyorsbüfés szokás országokon átívelő, határt nem ismerő szabály tehát: ahol ezen spórolnak ott a melegentartó sem lesz bekapcsolva, ezért kell 2-3, akár 4 elemű mikró-arzenál.
De! És ez egy jelentős de: hárman ettünk és ittunk annyiért, mint amennyibe az üzleti negyedben került 2 hidegszendvics.
Itt rezignáltan várjuk az akkor már sejthető gasztronómiai “élményt” a mikrók zúgásának fehérhangjára relaxálva:
Ami végül elkerülhetetlenül bekövetkezett:
Megettük, amennyit tudtunk, majd Eszter azt mondta odakint: “Apa, ehetünk egy bagettet? Vaj nélkül is jó! ” :)) Szegénykém. Mondtamy hogy ÉRTEM mire gondolsz és igen, megérdemeljük.
Sétáltunk tehát tovább a környéken pékséget vadászva, ami nem nehéz,.mert Párizsban a Google Maps egyszerre hasznos és vicces módon a szokásos Étermek, Élelmiszer üzletek Benzikutak és más gyors gombok mellett sorrendben másodikként kínálja fel a pékségeket egy croissant ikonnal! 🙂
Addig láttam ilyen szép épületet (abbahagyom most már tényleg, ígérem! :))
Eszter persze már majd’ falra mászott a folyton megállásaimtól, mert nem csak egy kattintás volt a fotó, hanem még delejezett zakkantként vigyorogva csodáltam a részleteket minden ilyen alkalommal:
“Apa, bent van egy pálma!”
Végül találtunk egy pékséget egy paródiába illően flambojáns meleg kiszolgáló sráccal, aki ahogy kell eltartott ujjakkal, piros mintás selyemkendővel a nyakában, hullamzó hanglejtéssel (amúgy kiváló angolsággal) adott el nekünk 1 mazsolás és 2 csokis csiguszt.
Sajnos időnk már nem volt megenni, pedig egy szép kis park is volt a közelben, de már igyekezni kellett a Louvre-ba, mert bár volt jegyünk, nem tudtuk, mekkora lesz a sor 3s a jegy pontban 17:00-ra szólt.
Óriasi szerencsénk volt! Nem sodródtunk a hatalmas tömeggel a múzeum bejáratánál, hanem odaléptünk egy kedves biztiőr lányhoz és megkérdeztük, hogy merre, ha vam jegyünk.
– Ja, ha van, akkor erre!
És nyitott egy kis kordont, ahol kb. 13 és fél másodperc alatt bejutottunk, beleértve a táska átvilágítást és fémdetektoros kaput. Ma sem értem, mert nyilván a tömeg nagy részének ugyan úgy volt netes jegye, és joggal mentek tovább a nagy nyílat követve: “Már jeggyel rendelkező látogatók”.
¯_(ツ)_/¯
Bent az aulában így aztán bőven időben, kértem egy térképet az infónál, vadászta. 3 helyet, és utitervet kovácsolva, elfogyasztottuk a csigákat. Ez az aula a híres piramis alatt:
Persze mindenkinóva intett a Mona Lisatól, sőt a komplett szárny elkerülését javasolta a legtöbb olyan forrás, aki nem insta és Facebook like-okékért látogat ilyen helyeket, de úgy döntöttünk, ha itt vagyunk tegyünk legalább egy próbát rögtön az elején, aztán nyugodtan élvezhetjük a többi kiállítási tárgyat és festményt, ami nem ennyire népszerű.
Erre felé vezetett az út a Mona Lisahoz:
Ez egyébként nem sor volt, szépen sétált a tömeg, de azért sejthető volt, mi várható majd a képnép, mert minden más szárny felé vezető folyosóban csak lézengtek ehhez képest.