-
Tömegközlekedés és gyerMekek
Még mindig tömegközlekedés. Néha olyan túlzsúfolt volt a kocsi, hogy meg sem próbáltak felszállni a népek. Ez a falnivaló, szemcsis lányka biztosan helyi volt, mert szinte vidám rezignáltsággal (legyen ez bármekkora képzavar) nézte, ahogy esélyük nincs: Ezzel a másikkal meg folyton egymást figyeltük. Ő biztos, hogy milyen ostobán bámulom, én pedig, hogy milyen különlegesek a…
-
Megvan!
És végre megpillantottuk, így azonnal pózbanis vágták magukat a lányok – na jó. én vettem rá őket (de nem kellett kétszer mondani.) Az outfit az sajnos azért ilyen, mert alullőttük a szükséges ruházatot csak pulcsikkal, így jobb hiján az esődzsekiket vettük elő.
-
Energiapótlás
Szóval úton a Mars tér felé, hogy onnan és ne egy autóút felől nézzük a Tornyot. Ez viszont még további 20 perc lett volna gyalog, ezért megálltunk egy kis utcai habzsi-dőzsire. 1. Croissant Eszternek (“puhább a tésztája és roppanósabb a kívülje, mint otthon!” (értsd: Aldis)) 2. Palacsinta Vandának (“Kevesebb liszt van benne, mint otthon. Jó.”)…
-
Úton az toronyhoz, Párizsban minden nagyon párizsias
Ha az utca és a homlokzatok nem lennének elég kitalálni Párizst: Nekem ez is nagyon tetszett: Itt pedig új értelmet nyert a falióra: És ráadásul:
-
Nem annyira insta-kompatibilis célfotó
Hát milyen csodálatos, képeslapra kívánkozó építkezéskerítés!
-
-
-
Undi 2.
A torony után 35 percet gyalogoltunk a Diadalív felé, útba ejtendő egy Burger Kinget is morálisan elítélhető módon fogyasztás nélkül pisilni. Nekem a francia gyorséttermi mosdókról mélyen beivódott emlékeim maradtak 2006-ból és aggódtam picit, de jelentem… nem hiába. 🙂 A helyzet változatlan. Nem részletezem, egy blogba elég egy undizás és azt már ellőttem, mint reptéri…
-
Nagy lélegzetvétel az elkövetkezendőkre
Mindezek után, tovább a Diadal ív felé megpillantottuk egy amúgy is az itiner kihagyhatatlan részét képező Sephorát. Akinek van az egyre gátlástalanabb eszközökkel manipuláló szépségipar által fanatizált tini lánya, az tudja, akinek nincs, örüljön, nem fárasztom vele. Elég annyi, hogy a kenceboltok Apple store-ja, tehát be kellett mennünk. (Én speciel még örültem is, hogy már…
-
Nem úgy van az!
Végül eljött a pillanat, mentünk is VOLNA be a Sephorába, ha csak úgy lehetne. De az meg milyen lenne már! Hol maradna a vágyak felkorbácsolása, ha bárki egyből csak úgy bemehetne vásárolGATni! Ez kérem egy kiváltság, ezért szépen kordonok között sorban állunk, hogy bemehessünk pénzt költeni. (Mondhatnám, hogy iszonyatosan túlárazott milliliteres űrtartalmú tubosos krémecskékért, de…
