-
Bármit, csak ezt ne
A céltalanságot úgy 6 és fél perc után Eszter felhívására felváltotta a mosdó keresés, ezért elindultunk a legközelebbi McDonald’s felé, hogy adjunk még egy esélyt a gyorséttermi WC-knek. Hiba volt. Tényleg nem csak a WC-k, de az éttermek étkező része is olyan visszataszító, hogy az hihetetlen. Elmentünk a WC-ig a félig felszáradt, ragacsos kólás tócsákat…
-
Sorbone-sarok, szellőző
A pisi és hami után én még meg szerettem volna nézni a Sorbone központi campusát meg kicsit még nézelődni a negyedben. A lányok is kipihentek voltak az evés, ivás, ücsörgés után, így nem ellenezték. Itt a Sorbone egyik sarka (József Attila is ide járt egy fél évet). Közben a lányoknak is volt móka: és még…
-
Felszínen …vagy mégsem
A hölgyek egyik igénye volt, hogy ne csak földalatt utazzunk, hanem lássuk a várost is, de gyalogolni se kelljen. 🙂 Megnéztük a városnéző buszokat, amelyek iszonyat’ drágának ítéltettek ahhoz képest, hogy mennyire kis kört tesznek meg, mekkora rajtuk a tömeg. Ráadásul a vélemények szerint nem ritkán butaságok hangzanak el fülhallgatókban vagy a hibás fordítások miatt…
-
Sacré Coeur, madarak, művészet
Amint felértünk a hegytetőre, szörnyű zápor kezdett zuhogni, de nem panaszkodhattunk, mert egész napra eső volt írva és ez volt az eLső. Ráadásul, kb 10 perc múlva, mintha csak elzárták volna a csapot, sehol semmi. Ezért aztán mintha csak előre tudtuk volna, türelmesen kivártuk az üvegfalak és tető védelmében a felvonó felső állomásán: Közben madarat…
-
Újra buszon
Hazafelé megint rápróbáltunk a buszozásra, ezÚTtal több sikerrel. Egyrészt le tudtunk ülni, másrészt nem volt dugóban tötyörgés és beáramló kipufogó gázban pácolódás, harmadrészt tényleg tök sok szépet láttunk és azonosítottam (mondjuk ez utóbbi érthető módon inkább csak engem érdekelt. 🙂 Itt pl. a központi vasútállomás homlokzata: tök szép díszítéssel:
-
Bónusz esti kitérő
Hazaértünk, megpihentünk, este 8-kor jön Eszter, hogy ugye megyünk még valahová. PHersze! 🙂 De hozzátettem, már csak a környéken. Mint kiderült, sokkal inkább fagyira, mint további városnézésre (hála jó istennek!) volt igénye a gyerMekeknek. Sajna ilyesmi már a környéken nem volt, Meki viszont igen, ahová most először nem csak mosdó miatt indultunk. 35 perc volt…
-
Nehéz szülés
Inkább nem írom le, ma mikor indultunk. Mentségemre szóljon, hogy minden nap, amikor már úgy tűnik, sikerült megoldani a tömegközlekedés bérletet, kiderül, hogy mégsem. Mostantól a heti bérlet érte volna meg jobban, de azt nem lehet az “Easy navigo” kártyára feltölteni. Ilyet csak telefonra lehet venni és telefont érintgetni a kapukhoz. Ok, akkor lássuk! Ja,…
-
El Camino
Mutatom a Google maps útvonaltervet: Tehat szálljon fel a 7-es metróra és utazzon HUSZONHÉT megállót. 🙂 Olyan 12-ig bírtuk. Ott én mondtam, hogy pihenjünk meg egy kicsit és szálljunk ki az Operánál, arra amúgy is érdemes ránézni, ha már Párizsban jár az ember.
-
Opera, amit nem láttunk
Nem lett igazam. Ezzel a reklámmal kitakarva nem sok minden látszott: Azért kicsit sétálgattunk a környéken Eszter legnagyobb megelégedésére, mert tele volt minden luximárka üzletekkel. Egyébként nem szeretnék igazságtalan lenni, mert ezekbe pont nem akart különösebben bemenni. Nem ez volt a helyzet viszont a gyógyszertár-illatszer üzletekkel, amik itt hagyományosan egy cégér alatt futnak: És ha…
-
Megszakértem a Kínai negyedet (is)
És újabb tízenvalahány megálló után megérkeztünk a párizsi Chinatown hivatalos bejáratához: Ami valószínűleg, amikor állították még itt kezdődött, de ma már majd’ az egész kerületre kiterjed. Ilyen szép fát is láttunk, kicsit Pekingi lakónegyedekre emlékeztető környezetbe (bár ezt lehet csak beleképzelem): Beljebb volt 40 emeletes lakótömb, az első emelet (magasföldszint?) szintjén a tömbök közötti felüljárón…