Még mindig Chinatown környéke, annyira, hogy itt (a felirat szerint) a Chinese Notre Dame látható. 🙂 Ez meg csak úgy vicces volt, hogy olyan mintha nyers tészta lenne az előtető: Így jönnek utánam a lányok a jobb fülem mellett: Itt meg örülnek a pirosembernek: A sok vietnámi étterem után én már ezt az épületet is…

Tovább olvasom

Ja, és majd’ el is felejtettem! A Cyberpunk épületközben lévő vietnámi étterembe beültünk ebédelni: Eszternek nagyon ízlett a phò, sok csirkehússal. Vanda csirkés, marhás, rákos, sültkacsás valamit kért tésztával. Én marha és saláta kombót. Teljesen rendben volt. Az meg vicces kaland volt, hogy 10 másodperc “egy szót sem értünk egymás nyelvén” után az öreg pincérbácsi…

Tovább olvasom

Ez már kifelé út a következő állomásra (ami egyelőre maradjon titok – maradjanak velünk!). Itt művész vagyok megint, ahogy megfogott a brutalista geometriai beton-kompozíció (amiről a barátom kijavított, hogy ez nagyon nem “brutalista”): Aztán a falfestmény: Újabb pixelgrafiti, ami sajnos bemozdult: Végül a buszmegálló a Olasz téren. Háttérben az épületen ugyanaz a pixel-alak (kockaknak: Invader…

Tovább olvasom

Úton a cél felé városképek: Nem tudom, van-e értelme tinik esetén, de egy pontom mégiscsak rájuk szóltam (harmadjára), hogy mi lenne, ha már Párizsban vagyunk nem viccesvideókat, mémeket mutogatnának egymásnak, hanem rápillantanának a minket körülvevő úgynevezett valóságra is. Nem kizárólag! Nem vagyok bigott luditta! Csak, hogy így legalább kicsit ez is, kicsit az is. Nem…

Tovább olvasom

És akkor lehull a lepel: vágytam egy kicsit a zöld(eb)be a zajból. Elmentünk ezért a 19. kerületi, egyik legrégebbi párizsi temetőbe sétálni, ahol legalább két ember síremlékét is meg szerettem volna nézni. Főbejárati sétány: Hangulatos kis mellékutak: Tényleg nem tegnap épült családi kripták: És a sok híresség közül kettő, aki közel áll hozzám: Frédéric Chopin:…

Tovább olvasom

Hazaúton pedig mivel a reggeli édességek óta sok idő telt el “és már tegnap is mondtuk!”, nem volt tovább maradásom, a föld alól is palacsintát kellett szereznem. Mivel ez a metrón derült ki, nem volt más, leszálltunk az első nagyobb csomópontnak tűnő Sztálingrád nevű (nem vicc!) megállóban. Sétáltunk pár percet palacsintázót keresve, de én férfiasan…

Tovább olvasom

Ez pedig már az esti Young Sheldon nézés sajttállal bagettel és vajjal, ahogy azt párizsban kell. Minden kedves olvasónak szép álmodást kívánok így negyed kettőkor, és ha a jó isten is megsegít -ahogy amúgy szokott (köszcsi!) – holnap újabb kalandokkal jelentekzünk!

Tovább olvasom

Ma koradélután volt egy meetingem, ezért a délelőtti egy közelebbi és rövidebb progi volt, a korábban elmaradt Természet és Mindenntudományi Múzeum. Fú, hát már az aula is egy csuda volt, kérem. Ráadásul kilátással a golyóra: A másik oldalon meg az USÁ-t napelemekkel ászelő 4 motoros repülő. Mármint az eredeti:

Tovább olvasom

Ezután jött a közös kedvencünk a flora és fauna kölcsönhatásait apró kísérletekkel és sok növénnyel, halakkal bemutató szekció. Előbb az előbbi: Aztán az tengeri állatkák: És végül a kedvenc, a “kimászós” és “pufihal”:

Tovább olvasom

Aztán jöttek a robotok: Ez pedig itt a XX. század kora-második felének egyik nagy robotikai (akkor még “kibernetikai”) mérföldköve, a robot róka, ami érzékelés alapján önállóan reagált: Ez pedig interjú az alkotóval:

Tovább olvasom