Category: Uncategorized

A harmadik részleg az ŰrKutatÁs. Az első egy bejárható űrhajó modul:

Egy EVA, vagyis ExtraVehicular Activities, azaz jáművön kívüli feladatokra szánt eszköz, köznapi nevén űrruha, amit az Európai Űrkutatási Központnakn Daimler-Benz gyárt és potom 175 kiló, szóval aki ilyet vesz fel (megint csak kockáknak: “visel űrruha” (aki érti, érti, aki nem, nem vesztett semmit)), az vagy legyen nagyon erős, vagy inkább csak az űrben tegye:

Aztán volt rakéta evolúció:

(Nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem látom élőben a Saturn V-öt, de ha úgy alakul, megígértettem a lányokkal, hogy megnézik helyettem. :))

És a kedvenceim, a korabeli játékok, némelyik tagadhatatlanul a pre-PC időszakból:

Volt egy kutya és cica kiállítás is. amit nagyon vártak a lányok, de sajnos kicsiknek szólt és nem voltak sem élő kutyák, sem cicák.

Az én kedvencem egy elég sportszerűtlen játék volt, amelyben egy kijelzőn feltett állatos kérdésekre kellett igen vagy nem gombot nyomni. A gép szuperül nyomta angolul is, és egyszerre éppen hárman játszhattunk 3×2 gombbal. Ami nem támogatta a fair olay szellemiséget az az én két gombom volt:

Eszternek és Vandának volt Nem is, így Eszter nyert. 🙂

Az utolsó rész, ahol jártunk (a tengeralattjáró bejárásra már nem volt időpont, a planetárium pedig csak francia nyelvű előadásokat adott), az egy Silence nevű önálló kiállítás volt.

Igazából egy relax műsor.

Különböző szobákban, vagy egy terem különböző részein más-más atmoszféra hagjai voltak egy fantasztikus hangú nő narrációjával (angolul (is)). Ez pl az első egy havas erdő, ahogy ropog a hó az ember talpa alatt, farkasok, varjak, szélfújás:

Vagy nyári erdő:

De voltak egészen elvontak is, pl. egy gyilkosság története, vagy az ősrobbanásról sztori.

Kifelé még meglátogattuk a WC-t, ami nem csak koedukált volt, de a fiúkon, lányokon, rokkantakon és babákon túl, de jöhettek a félig fiú-félig lányok is, akiknek az egyik keze hosszabb, mint a másik:

Hazafelé pedig mivel még volt tegnapi pizza, csak egy konzerv pacal-ragut vettem, ami szép volt a dobozon, kevésbé a valóságban, és még kevésbé finom. Nem volt rossz! Megettem. Csak ennyi elég volt ebben az életben belőle (és ez nem is az egyetlen ilyen étel volt, amit ma ettem! Maradjanak velünk!)

Munka után indultunk megnézni egy metrómegállót a 12-es vonalon, de addig még a 7-esen láttam ezt a bácsit a szuper bőr(!) sapkájával és hip-hop szabású nacijában:

Viccez félretéve, egyre erősödik bennem a sztereotípia a francia és kínai “jóvanazúgy!” filozófiáról. Az első oldalon vagy funkciónák még tökéletesen lefordított angol verzióval, ami a másodikon már félig francia maradt, a harmadik pedig már csak az, legyen szó weboldalról, ételrendelő automatáról a gyorséttermekben, vagy a tömegközlekedési vállat applikációjáról. De ugyanez az embereknél is megfigyelhető. Tényleg szuper, egyedinstílusú, de mindenképp ágondolt, odafigyelő összeválagotással felvezt ruhák 20-as 30-as csajokon, férfiakon, akik amikor közelebb jönnek tele vannak hajszállal, vagy állatszőrrel, vagy látszok, hogy nem összegyűrődött, hanem vasalatlan az az ing. Persze annyi elemből általánosítok, amiből nem szabadna, de én ezt látom.

Steampunk metróállomás Kopek barátomnak:

Aki hiába a barátom, hazudtam neki. Ez nem régi állomás, hanem csak 30 év körüli és párizsi építészeti egyetem hallgatóinak egy projektje volt.

Itt az egyetlen kép a négyből, amit csináltam, amin francia lányok nem állnak be nevetve, pózolva elém (főleg a bal szélső, aki utána nagy bátran meg is szólított és az is csak egy percre tántorította el, hogy angolul szólaltam meg (arik voltak, gondolom épp’ tomboltak a hormonok 🙂 )):

Ez a léghajó meg főleg mennyire jellemző a zsánerre:

Na de ennyit a steampunkról, mert rohanni kellett továbn a tegnap nem teljesített(!!!) palacsintázást pótolni.

Eszter találta a helyet,mert valami fontos vlogger mondta, hogy nagyon jó (véletlenül éppen az egyik turista központ közepén, kvázi a helyi váci utcán) így inkább nem írnám le, mennyibe került. Szerintem az mindent elmond, hogy mikor még a bubble tea-t is hozzáadtuk Eszter mondta, hogy jó akkor azt inkább ne, anélkül, hogy bàrmit mondtam volna…

Itt eszika fincsit:

Mivel nekem nem jutott hely, ezért kint sétálgattam addig, meg csináltam egy külső képet is, amin a szemfülesek felfedezhetik Esztert, férfi olvasóink pedig a bal oldalon az óvatos szőkéte festett hajú lszínesbőrű lányt, akinek nincs takargatni valója.

A desszertezés előtt, után, közben meg ezeket is láttam. Kis használt kirakodó vásár:

Hatalmas galéria (sajnos zárva):

Nagyon franciás csini étterem:

Ezután jött egy én-progi. Indultunk egy francia bisztróba, de út közben sem volt hiány mókából:

Vagy emeletes metró!

Illetve ledfal:

Pláza előcsarnok: