Akadt itt is eredeti retro kiadás X-Manből, de az előbb említetthez Supermanhez képest filléres, 246 000 forintos darab:
Továbbá még több fotó a boltról (érdemes megfigyelni a látogatókat is, sőt! Ha valaki én-féle típus, érdekesebbek is mint a képregények)
Ami még nekem valamiért említésre fotóra érdemes volt, már csak a címe miatt is:
A remélem nem az eredeti Egy gyűrű …mind fölött / Egy gyűrű kegyetlen / Egy a sötétbe zár / Bilincs az egyetlen. (Na ennyit arról, hogy nem vagyok kocka, csak véletlenül uszkve 25 évvel az első olvasás után még fejből megy. Persze ehhez talán Göncz Árpi bácsi zseniális műfordításának is van némi köze):
…persze 130 euróért adekvát képcím lett volna a drágaszágom is.
Mindkét lány nagyon szeretett volna ilyen bögrét, mert a Big Bang Theory és a Young Sheldon az ő Star Warsuk:
Vagy Pif és Herkulesük. Istenem, de szerettem Hahotában, Kockásban. Nem 3-4-szer olvastam őket, mint később egy-egy kedvenc regényemet, hanem 20-30-szor a szó LITERÁLIS értelmében rongyosra olvasra őket:
Ha nem is ennyire, de bejött még a Duck Tales is kicsit:
Ezek meg csak úgy a nekem legviccesebb akció figurák:
(Vajon mennyit érne, ha még meglennének gyermekkorom He-Man és GI Joe figurái?)
A képregénybolt utan – ahol – még tényleg most sem tudom feldolgozni, de a lányok konkrétan úgy elvesztek az élvezetekben, kacagva lapozgatásban, hogy végül legalább egy óra után én szóltam, hogy légyszi menjünk – enni indultunk. Tegnap látam ugyanis egy szupinak tűnő rák FALODÁT a Moulin Rouge közelében, a Pigalle negyedben (Ami 2 dolgoról nevezetes: 1. Hogy a 18. századi híres építészeről Jean-Baptiste Pigalle-ról kapta a nevét; 2. Hogy Eszter majdnem elesett annyira röhögött, amikor harmadjára próbálram ékes franciasággal kimondani, hogy Zsan-báptisz Pigáll az oksodásom idegenvezetés közben)
Tehát bementünk a Yes Crab nevű helyre, ahol eldöntöttem, hogy kipróbálom az évek óta bakancslistámon lévő pókrákot.
A Yes Crab az a fajta herkentyűre specializálódott éttermek mondhatni klasszikus (tudomásom szerint USÁ-ból elterjed) változata, ahol sima sós vízben megfőzik a halat / kagylót / rákot, majd az egészet szőröstől-bőröstöl, kisebb darabokra vágott főtt kukorica csövekkel, esteneként egész krumplival, tojással összerakják egy zacskóba, amihez akár egyszerre 3-4 fajta szószt lehet kérni, végül az egész egy zacskóba kerül, amiben már az asztalnál összerázzák, keverik és egy vödörből szó szerint az asztalra öntik. Ezek után egy szinte teljes testet fedő nylon előkét veszünk fel (nyakba akasztós, hátul megkötős!), egy-egy nylon kesztyűt és kézzel kell nekiállni fogyasztani. Akinek erről a disznók elé öntött moslék és annak fogyasztási módja jut eszébe, az ne keresse magában a hibát.
Megérkezett az étel:
Azt hittem, valami kisebb rákocska lesz. Erre nem voltam felkészülve:
Ott volt hozzá a diótörő és mini piszkavas (elnézést én vidékről származom) és akkor szépen lehetett reccsenteni, kapirgálni, arcon csorgatva, alkarig elmerülne a fűszervajas fokhagymás trutyiban. Vanda volt a bátor, megkóstolta, de azt mondta továbbra sem szereti a rákot, marad a sült krumplinál (french fires, hello!) és csirkenuggetsnél. Az utóbbi sajnos nem nagyon fogyott, mert nem húspépből volt,mint a Mekiben, hanem valódi csirkemellből. Vanda készített még egy képet rólam, miközben ett. Érdemes megnézni, ha valaki diétázni szeretne:
Összefoglalva azt kell, mondjam, a minapi csiga mellé csatlakozott a spider crab és úgy általában ez a fajta éttermi élmény. Finom volt, de legközelebb akkor enném, ha ez és a tejszínhabos paradicsomfőzelék között kellene választani. Tényleg nagyon fini, de ezt az isten és minden civilizált étkezési kultúra ellen való vétket, amilyen disznólkodva ezt enni kell én nem tudom félretenni sajnos semmilyen íz-élményért.
Megmondjam, hogyan lehetett még a mai lányaim általi képregénybolt-rajongást fokozni? Mert sikerült nekik.
Hogy Eszter megkérdezte: Nincs más képregénybolt a városban? Mert mi lenne, ha ma csak ilyenekbe mennénk?
Erre aztán végképp kb. ilyen fejet vágtam:
Aztán mondtam, hogy persze. Indultunk is vissza, mert mint kiderült az Album utcája konkrétan egy képregény és könyvesbolt utca. De előtte még beszúrnám a visszaútról Eszter ülés szomszédját a metróról:
..nehéz bármit kiemelni. Talá.a par szál hajat fogó hajcsattal rögzített egy szál, díszített rasztatincs fonat, illetve a télapószakáll és a 4-5 kilónyi nyaklánc érdemel külön említést.
A képregényutca megállója pedig a Sorbonne alatt található és ilyen szép, és nagy, és a leghíresebb itt tanultak és tanítók aláírásai díszítik. (Nekem csak Marie Curie-t sikerült kisilabizálni)
Aztán szemben egy kicsit más stílusú, inkább csak francia szegmensre célzó harmadik bolt, Asterix és Obelix-szel (nem szerettem különösebben, mert inkább csak arról szólt, hogy folyton verekednek. A kótyagos varázsló volt a kedvencem – ha már.)
Kis herceg és mindenféle figurák:
Tintin cápatengeralattjárója (szintén nem nekem készült, nem volt szimpi a rajz stílus, meg valahogy paradox volt gyerekként, hogy Tintin olyan elnagyolt és gyerekesre vett figurának hatott a vörös, proto-punk frizurájával, világoskék pulcsijával és naív fejével, közben meg vérkomoly kalandjai voltak):
Végül a harmadik és egyben (hál’isten) utolsó képregénybolt, amivel pipáltuk a párizsi három legnagyobbat. Útban odafelé egy szuperszép környék:
Ez meg már a bejárat egy képregénymintás-páncélú fejvadásszal:
Szerencsére itt már a csajok is kiemeültek és max 20 percet voltunk.
Ezalatt találtam Fantasztikus négyest, ami nekem csak németül volt ezért számomra örökre Die Fantastischen Vier marad, ha meglátom:
Ennek egy nagyon durván beszívott mash upját a Disney Worlddel:
És indokot arra, hogy csak nem igaz, hogy #régenmindenjobbvolt, mert nem, lánynak pl. nem annyira lehetett jó amikor még teljesen normális volt, hogy minden képregényben a férfi szuperhősök állig felfegyverkezve, páncélban vonulnak harcolni, de a hősnők ruházata valahogy mindig egy bikinivel vetekedett a fedett és fedetlen testfelületek arányát összevetve, ami hát legalábbis nehezen védhető logika egy harcba vonulás esetén.
Ennél egy jobb volt (van) csak, amikor van ugyan ruhája, “csak minek?” (és akkor az óvatosan fogalmazva amorf másodlagos nemi jellegekről ne tegyünk említést). Röviden, egészséges mértékben, de nagyon kellett ez a #metoo:
El ne felejtsem a büszkélkedést, hogy az utolsó képregényboltba Vanda navigált önállóan, hazafelé pesig Eszter. És aki erre azt mondja, hogy há’ ott a google maps csak követni kell a nyílat, az nem tudja, mit beszél.
Illetve kiderült, hogy pénzkidobás lett volna amúgy is állatkert, hiszen a szűkebb lakókörnyezetünk zoológiai sokfélesége ingyen biztosítja közel ugyanazt:
A mai napot Eszterrel kettesben kezdtük, Vanda inkább maradt. Én meg ezúttal nyugodtan hagytam itthon, miután lassan egy hét elteltével sikerült rájönnöm, hogy kulcs nélkül is nyitható belülről az ajtó, tehát ki tud jönni, ha “ég a ház”.
A Carrefourba (kb. francia Tesco) metróztunk, aztán sétáltunk, az egész utazás volt kb. fél óra. Vettünk ebédet, tusdürdőt, ilyesmit, de simán elment 40 perc,.mert iszonyat nagy volt az áruház. A kedvenc részünk az automata palacsinta készítő, ami frissen készíti a kisebb pizza méretű, hatalmas palikat. 6 db 1200 Ft. Nem egy Balatoni ár, na. Ráadásul a lányok szerintet hozza az otthon készült minőséget. Persze kellett hozzá nutellan és tegnapról volt banán. 😉
A pénztárnál lesifotóztam az utánunk jövő tuti vásárlását, egy bazi nagy zsáknyi, mindjárt (de még nem) lejáró pékáru “zsákbamacskát” rozskenyérekkel, kiflivel, bagettel, croissant-nal, péksütikkel 1,5 euróért:
Hazafelé nagyon tele volt a táska, Uberrel mentünk haza. Hát egy OLTÁRI fickóba futottunk. Eleve beszélt angolul! Aztán szó-szót követett és minimális számú kérdésre megtudtuk az egész élettörténetét. Algériából származik, a nagypapa a franciák oldalán harcolt, az apukája 4(!!) évet töltött a francia hadseregben “hát franciább vagyok, mint a legtöbb francia!” (mégis alig kapja meg a tartózkodásit és folyton meg kell újítani és sorban állni (lásd tegnapi fotó!). Düsseldorfban élt 26 évet, ott született a fia, aki most Párizsban tanul IT-t, de vissza akar menni Németországba. Ő ott is taxizott és sok évet Londonban is. A francia közlekedés egy szörnyűség, itt 6 óra taxizás oúgy kimeríti, mint Németországban 20. Mindenki agresszív. És igen, senkit nem érdekel, ha piros a lámpa. Hiányzik a család, a zsidók miatt van az ukrán háború. Valami covid összeesküvés elmélet is volt, de az csak szőrmentén (“de fura, hogy a covid elmúlt az árak meg mégis magasak maradtak…”), és, hogy Magyarország nyerte a foci világkupát egyszer és micsoda csapat volt! Hát kb. ennyi fért bele a 10 perces útba. 🙂
Hazaértünk, ettünk, pihiztünk (mostam, mosogattam, még aludtam is), aztán útra keltünk, hogy megnézzük Eszter valamelyik influenszere által ajánlott legnagyobb párizsi drogériát.
Megint Eszter navigált, de sokat is sétáltunk és ilyen szép társasház-komolexumot láttam az amúgy kőbánya-külsőre megszólalásig hasonló környéken:
Udvar:
Utána felszálltunk a HÉV itteni megfelelőjére (RER). Hát sűrű volt, és a környékünkön már megszokott módon jelentéktelen kisebbséget alkottunk fehér emberekként:
Aztán megérkeztünk végre a Forum plázába ( Helló Debrecen!). Nekem ez tetszett – nem tudom mit árultak, de nagyon komor KEDVŰ dizájn:
A drogéria pedig valóban nem volt kicsi:
Persze a biztonsági kedvéért utána még bementünk a szemben lévőbe is, de hát ki tud ellenállni egy gyermeknek, aki ilyen ari elmerülten (és nagylányosan!) tudja a kézfejére kenni a háromezredik termékmintát is, hogy mennyire passzol a bőréhez(?) 🙂
Az előző mega-drogériában még Vanda is lelkesen nézelődött vele, de mostanra már csak a kép aljan látható kávészemeket rágcsálta az unaloműző és felpörgető ötletem alapján. 🙂
Bementünk még egy H&M-be is, de ott már hamar elfogyott a kraft Eszterből is, és alig több mint 1,5 órával – szerintem olcsón megúszva – lezárhattuk a plázázást.
A megint kicsit sok beton után kérten, hogy kerüljünk balanszba és menjünk egy parkba, fák, madarak, virágok közé, de út közben duplán elakadtunk.
Nem erről beszélek, ez csak egy pillanat volt, de ha már, akkor lefotóztam a csak eclairre (ekler magyarul?) specializálódott cukrászatot:
Ez viszont már az első megakadás. Nem break-es, hip-hoppos földön fetrengés, nem poppos ugra-bugra, hanem szinte mozgásszínház, ráadásul a kutyus miatt megismételhetetlen pillanatokkal (bár gyanítom, hogy az eredeti performansz is 100% improvizáció – ami egyébként nem csökkent az értékén!):
Ha pedig már magasművészet, ráadásul véletlenül másodjára keveredtünk Párizs egyik, ha nem a legfontosabb modern művészeti kiállító helyéhez a Pompidou-Palotához, akkor azt mondtam a sors is azt szeretné, hogy bemenjünk. 🙂
Így aztán öveket becsatolni ( vagy ujjakat felkészíteni a sok továbbgörgetésre), mert rengeteg mHűvészet jön!
De előtte még ültünk kicsit a “palota” előtti placcon és a lányok ettek a legújabb celeb influenszer által népszerűsített Feastables csokiból (“de hát apa, 18 millió követője van!” :))
Meg láttunk fotózást:
Aztán a security check és jegyvásárlás után (csak 25 éven felülieknek kell fizetni) indultunk fel a hörcsög játszótér-csövekben a 4 aktuális kiállításból az elsőt megnézni.
És! Még fel sem értünk, már micsoda festői láványban volt részünk:
