Author: gabor@csernati.hu

..de hogy megérte! (Ezt a boldogságot látva nekem legalábbis mindenképp :))

És amúgy is egy rakat meglepi várt engem is, tényleg! Pl. megtudhattam, hogy fiúknak sem tilos a smink:

Vagy ő háttal pl. elmagyarázta nekem -amikor a lányok odahívtam, hogy szagoljam meg milyen jó dinnyés valami, majd amikor a szóban forgó legény lecsapott rám, mint potenciális vevőre ( szegény.. :D) ők pedig azonnal leléceltek -, hogy nem ezek sajnos csak arcra jók, ahogy ebben a szekcióban minden én pedig nem győztem szégyelni a tudatlanságom:

De azt sem tudtam meg volna sosem, hogy a Dr (!) Dennis Ross-féle LED maszk (most akciósan ~200 ezer Ft) három

(!!!) színű fénnyel egyszerre jó a fiatalok pattanásainak tökéletes eltűntetésére és az idősebbek ráncainak nyom nélkülk felszámolására is:

Én minden iróniai nélkül mondom, őszintén élveztem, mert sokat tanulhattam valamiről, amiért a gyermekem rajong. 🙂

Ezek meg tényleg szép színű dobozok:

100 méterrel arrébb volt egy legalább ilyen, sosem látott méretű, két emeletes MiniSou is, de megacéloztam a szívem, mert a szülői szeretetnek (és a testvéri türelemnek) is van határa. 🙂 Így csak egy fotó erejéig álltunk meg be:

Nem kis diadallal a lelkemben, hogy ez is sikerült, elértük az ívet:

Szép. Megérdemelte az a drága jó ember.

Idefelé annyira bejött ez a metrós szerencsétlenkedés, hogy újra eljátszottuk. De persze kellett valami csavar bele, mert ugyanaz azért uncsi lett volna. Ezért most jó irányba, de nem szálltunk le időben, hanem túlmentünk eggyel. Pontosabban nem mi, hanem csak Vanda. Mi még utolsó percben leszálltunk, ő fenn maradt és szó azerint mosolyogva integetett. 🙂

Eszter szegénykém pánikba esve (meg totál kialvatlanul és kimerülten) megkönnyezte, hiába próbáltam nyugtatni, hogy semmi gond, ezért próbáltuk indulás előtt a telókat, mindenki tud mindenkit hívni. Felhívtam, mondtam, hogy szálljon le a következőnél, csüccsenjen le és netezgessen, amíg utána megyünk. Itt történt az eset éppen a Louvre egyik megállójában:

Utaná mentünk, ölelés, megnyugvás.

Ami kaland volt még, hogy itt nem lehet simán átmenni a visszafelé haladó irányú platformra, hanem előbb kilépés a kapun, majd belépés egy másikon. Nekünk viszont csak 1 jegyünk volt, amit már érvényesítettünk.

Gondoltam, sokat nem veszíthetünk, teszem egy próbát. Odanyomtam a kártyát a leolvasóhoz (azóta ilyet is szereztem és magunk tölthetjük fel telóval rá a jegyet, de nem részletezem, mert uncsi) és.. semmi.

Más helyen, ha ok akkor zöld, ha nem, piros x. itt egyik sem. szóval elindultam lassan át a kétfelé nyíló plexi ajtón és az, ahogy a testem nyomta (de nem feszítettem!) szépen nyílt.

Vanda jött utánam, de folyamatosan szirénázva, hogy ezt nem jól csináltuk, itt nem szabad lett volna bejönnünk, mert ez így csalás. Leintettem, mert Eszter is simán ájött, meg mindig ilyen határozott akár igaza van, akár nincs. Piros x pedig nem volt, az ajtó meg átengedett. Aztán jött később valaki utánunk, odanyomta a kátyát és kinyílt előtte az ajtó, anélkül, hogy hozzáért volna… 🙂 Vandának volt igaza. Csaltunk, ha nem is szándékosan.

Hazaértünk, a lányok elájultak, én pedig nekivágtam egy Carrefour (helyi tesco) felé, ami gyalog 30 percre volt, hogy nagybevásárolok vacsit, papírtörlőt, zsepit, ilyesmit. Útközben meg jól kifigyeltem, amit csak lehetett.

Volt pl ilyen arab bazár kisüzletek és kipakolók sora:

“Beljebb” a Közel-keletet Fekete Afrika váltotta, ahol használt hipermarket bevásárlókocsin, faszénen grillezték a halat és a mindenféle húsokat eladásra:

Láttam autómosó parkolóban élő családot:

A templomot ahová madam Momtessori járt és most már róla van elnevezve a kis park:

Meg vidám, színes házakat:

Aztán bevásároltam és hazamentem, ami már sokkal kevésbé volt izgi.

Este 8-kor mentünk még egy kört a környéken, beugrottunk egy kisboltban és láttunk pár csudát, de ezzel meg a kedvemlnc sorinkkal, illetve egy hím szúnyog a gyermekem fürdőszobai komfortérzetének növelése érdekében történő kegyetlen legyilkolásával zártuk a napot.

1000 forint alatti vacsorák:

Sosem látott ízű Lipton teák:

Pisztáciás puding:

Második nap, de már kezdünk elcsúszni és dél körül indultunk. Persze nem kell katonás rendnek lennie, de nem lenne jó úgy hazaérni, hogy éjszaka vagyunk ébren és nappal alszunk. 🙂

“Reggeli” után leültünk hárman, hogy az otthon összeírt itinerből kiválasszuk, ma mit szeretnénk megnézni. Plusz be kellett rakni a képletbe a pár óránkénti esőt és, hogy napi, vagy vonaljegyekkel jövünk-e ki jobban (utóbbi). Feltöltöttem a kartyákat a telefonommal és usgyi a metroval kb. 15 percre lévő Természettudományi és Ipari Múzeumhoz.

Ez itt a múzeumnak otthont adó park egyik szélén egy sétány:

Ez pedig egy LMBTQ valami:

Ez a múzeum hátsó részén egy nagy golyó:

Ugyanitt lenézve (“Szamár, ne nézz le!”) :

A parkot a párizsi csatornahálózat egy ága zárja:

Itt pedig már a parkban egy szupertudományos rádióteleszkóp, “amiről nélkülözhetetlen tudni gyerekek, hogy […]”

De aztán inkább már csak tükröződtünk:

Majd úgy döntöttünk, hogy mivel az időjárás app eső-jóslatával ellentétben napos idő volt, a múzeumba nem megyünk be, csak majd egy valóban esős napon, úgyis tök közel van.

Ezeket a szép (lila akác?) fákat viszont ledotóztam a bal szélen űrhajósnak kinéző méhész szoborral:

Meg ezt a tengeralattjárót:

Úton a következő célpont a Notre-Dame felé, átmentünk egy aranyos kis hídon az egyik, látszólag nem tegnap épült csatorna ág felett:

..aminek ilyen szép kis címerszobra is volt:

Majd további régi és új építmények között..

..le a metróba, aztán a célnál fel, egy “gonosz tudós laboratóriuma” ( c by Vanda) megállóból:

Ez pedig már a híres-neves, tényleg nagyon szép lak- és munkahelye a közismert toronyőrnek:.

Itt egy közeli kis parkocskából látszik, hogy a 3 évvel ezelőtti tűzvész utáni helyreállítás még folyamatban van:

Ami miatt viszont szupi kis hely volt a park – és amiről tényleg keveseb tudnak ( két turista nézte meg, amíg ott voltunk) – az, hogy itt van Párizs legöregebb fája (illrtva annak maradványa, egy 400 éves akác:

..mondanám, hogy ezt tudtam, de mi is tök véletlenül futottunk bele és csak arról ag apró (csak francia nyelven írt) kőről derült ki Eszter mögött.

Ez egyébként az ún. Latin negyed, az egyik óvárosi rész ezért kicsit nekivágtunk céltalanul bóklászni és ilyen szép utcákat látni picelgraffitivel:

vagy: