A céltalanságot úgy 6 és fél perc után Ezster felhívására felváltotta a mosdó keresés iígy elindultunk a legközelebbi McDonald’s felé, hogy adjunk még egy esélyt a gyorséttermi WC-knek.
Hiba volt. Tényleg, nem csak a WC-k, de az éttermek étkező része is olyan vosszataszító, hogy az hihetetlen. Elmentünk a WC-ig, a félig felszáradt, ragacsos kólás tócsákat és ételdarabokat, majonézfoltokat kerülgetve, de a WC előtti sor végén is olyan szag volt, hogy visszafordítottam a csapatot.
Bementünk inkább egy szomszédos turista lehúzóba, ahol Vanda kapott egy brutális adag ízetlen majonézes rántot csirkés sülktrumplis tálat, Eszter egy értelmezhetetlen vékonyságú hússal szerelt sajtburgert, én pedig egy ecetes(!) tortillát, de életemben nem fizettem ilyen elégedetten ilyen helyen és ételért pénzt, miután megláttam a csillogó, jó illetú mosdót a Meki után. 🙂
A pisi és hami után én még meg szerettem volna nézni a Sorbone központi campusát, meg kicsit még nézelődni a negyedben, és lányok is kipihentek voltak az évés, ivás, ücsörgés után, így nem ellenezték.
Itt a Sorbone egyik sarka (József Attila is ide járt egy fél évet),
A hölgyek egyik igénye volt, hogy ne csak földalatt utazzunk, hanem lássuk a várost is, de gyalogolni se kelljen. :). Megnéztük a városnéző buszokat, amik viszont iszonyat drágának ítéltettek, ahhoz képest, hogy mennyire kis kört tesznek meg, mekkora rajtuk a tömeg és a vélemények szerint konkrétan butaságok (silly) vagy az eredti guide-ok szövegei, vagy a fordítások.
Ezért szépen felpattantunk egy helyi buszra, hogy egy hosszabb szakaszt azzal tegyünk meg, majd csak utána metro a Sacré Coeure katedrálishoz, ami egyébként Párizs legnagasabb pontján áll így beláthatjuk majd a várost.
Szóval a buszozás.. Hát kérem, ahogy mondani szokták “akkor még jó ötletnek tűnt”. Kb. fél óra dugóban állás és araszolgatás, uszkve 3-4 megálló után a királyi palotánál leszálltunk inkább és hamarabb váltottunk metróra.
Ami viszont azért is érdekes volt mert ezen a 12-es vonalon apró kilincsekkel nyílnak az ajtók:
Aztán már gyalog nézegettünk további hangulatos utcácskákat:
Karamella boltocskát:
Végtelenül franciás kereszteződést:
Míg aztán elértünk a lépcsőkig, amik felvezetnek párizs szívéhez, ahol az is kiderült, hogy a napijegyünk simán jogosít a fogaskerekű használatára is:
Amint felértünk a hegytetőre, iszonyat zápor kezdett zuhogni, de nem panaszkodhattunk, mert egész napra eső volt írva és ez volt az eLső. Ráadásul, kb 10 perc múlva, mintha csak elzárták volna a csapot. Sehol semmi. Így türelmesen kivártuk az üvegfalakbés tető védelmében a felvonó felső állomásán:
Közben madarat néztünk:
Majd kifigyeltük a várost:
és a székesegyházat:
A kép jobb oldalán (és mindenhol) pedig szerelemlakat szerelemlakat hátán:
Visszafelé ilyen művész is árulta a képét az avangarde hazájában teljesen hitelesen. Nem kérdeztem, mennyi, de ezzel a karizmatikus kiállással szerintem akkor is bármennyi elkérhető egy ilyen alkotásért, ha a zuglói Narancs Óvoda kiscsoportosai a megtévesztésig hasonló képet tucatjait állítják elő, amíg a színes filckészlet tart.
Itt pedig már távoldóban és mintegy keretbe foglalva a posztot a Sacré Coeur Vanda mögött:
Hazafelé megint rápróbáltunk a buszozásra, most több sikerrel. Egyrészt le tudtunk ülni, másrészt nem volt dugóban tötyörgés és beáramló kipufogó gázban pácolódás, másrészt tényleg tök sok szépet láttunk és azonosítottam (mondjuk ez utóbbi érthető módon inkább csak engem érdekelt. :)).
Hazaértünk, megpihentünk, este 8-kor jön Eszter, hogy ugye megyünk még valahová. PHersze! 🙂 De mondtam, hogy már csak a környéken. Mint kiderült, sokkal inkább fagyira, mint további városnézésre volt igénye (hála jó istennek!) volt igénye a gyerMekeknek.
Sajna ilyesmi már a környéken nem volt, Meki viszont igen, ahová most először akkor nem csak mosdó miatt indultunk. 35 perc volt gyalog, bent minden olyan volt, amit már megszokhattunk, ragacs, redva, lepukkant berendezés:
Ők kértek két édes , kék, nemtommit én egy otthon nem kapható szenyát, aminek a félig jutottam, aztan feladtam, de Eszter megette. Fini volt, csak már sok erre a napra:
És ezzel zárult a mai nap, meg azzal, hogy ez a környék azért bűnözés térkép ide vagy oda. nem egy megnyugtató látvány este. Utcai bárok kirakott székekkel, asztalokkal 99,99%-ban férfiakkal hol hagyományos muszlim vagy valamilyen afrikai viseletben, hol anélkül.
Inkább nem írom le, ma mikor indultunk. Mentségemre szóljon, hogy minden napy amikor már úgy tűnik, sikerült megoldani a tömegközlekedés bérletet, mindig kiderül, hogy mégsem. Mostantól a heti bérlet érte volna meg jobban, de azt nem lehet az “Easy navigo” kártyára feltölteni. Ilyet csak telefonra lehet venni és telefont érintgetni a kapukhoz. Ok, akkor lássuk! Ja, de ahhoz meg regisztrálni kell a helyi BKV-nál (egyszer már regisztráltal (pontosabban háromszor mindannyiunknak), de kiderült, hogy az csak az applikáció regisztrációja). Szóval most fotó magunkról, születési adatok, minden. Kb fél óra ment el rá Vanda és az én esetemben, de már láttam a fényt a (metro)alagút végen, amikor Eszternek megtagadta a regisztrációt harmadjára is (mert, ha csak 1-2-szer történik, az alap. Nekem is, Vandának is előfordult). A regoldal csak francia, a forsító hol elvoldogult vele, hol nem. Végeredmény: 15 éven aluliak nem regisztrálhatnak online. Vinni kell fotót, meg mindent a jegyirodához és majd postázzák a kártyát.. Így aztán neki maradt a napi jegy drágábban, meg mi is maradtunk itthon délig, mire ez mind kiderült.
De aztán csak elindultunk a.. Kínai negyedbe. :). Nem én mondtam! Ők választották kb. 12 felsorolt helyszín és attrakció közül.
Tehat szálljon fel a 7-es metróra és utazzon HUSZONHÉT megállót. 🙂
Olyan 12-ig bírtuk. Ott én mondtam, hogy pihenjünk meg egy kicsit és szálljunk ki az Operánál, arra amúgy is érdemes ránézni, ha már Párizsban jár az ember.
Nem lett igazam. Ezzel a reklámmal kitakarva nem sok minden látszott:
Azért kicsit sétálgattunk a környéken Eszter legnagyobb megelégedésére, mert tele volt minden luximárka üzletekkel. Egyébként nem szeretnék igazságtalan lenni, mert ezekbe pont nem akart különösebben bemenni.
Nem ez volt a helyzet viszont a gyógyszertár-illatszer üzletekkel, amik itt hagyományosan egy cégér alatt futnak:
És ha már a közelben volt, megnéztük Napóleon egy újabb győzelmi emlékművét (oszlopát):
Majd folytattunk az utat a metróval, ahol ezúttal lefotóztam az egyébként sok vonalon visszaköszönő cizellált, dombrmű keretezést az hirdetések körül:
És újabb tízenvalahány megálló után megérkeztünk a párizsi Chinatown hivatalos bejáratához:
Ami valószínűleg, amikor állították még itt kezdődött, de ma már majd’ az egész kerületre kiterjed.
Ilyen szép fát is láttunk, kicsit Pekingi lakónegyedekre emlékeztető környezetbe (bár ezt lehet, csak beleképzelem):
Beljebb volt 40 emeletes lakótömb, az első emelet (magasföldszint?) szintjén a tömbök közötti felüljárón étteremmel. Az egész sruktúra olyan volt, disztópikus hatású volt, mintha innen mintázták volna a Cyberpunk 2077 játékot, vagy William Gibson azonos zsánerű regényeit:
Apropó éttermek. A párizsi kínai negyed egyik jellegzetessége (és tényleg elég nagy kört jártunk be, hogy magabiztosan kijelentsem) az, hogy az éttermek és büfék 90%-a nem kínai, hanem vietnámi. Phò levesezők és szendvicsezők egymás hegyén hátán.
Mondjuk ez éppen nem az, de a sok pekingi kacsa miatt megérte a fotót:
Ja, és az ételek. Fenntartom, hogy a élelmiszerüzletek árai max azonosak, de esetenként olcsóbbak, mint otthon. Ugyanakkor az első éjszakai pizzázó egy beugrató volt, mert az tényleg sokkal olcsóbb mint otthon, ugyanakkor minden más büfé és étterem messze drágább. Én komolyan nem értem, ez hogyan tudják kifizetni. A legcsövesebb környéken is, a legdurvább csótánytanya-giroszosnál sem kerül 4-5 euronál kevesebbe egy girosz (kebab), ami barátok között is 2000 forint körül van. De egy látszólag FÉLLEL jobb helyen, ami még mindig egy büfé csak mondjuk nem ragad a padló és nem szállják a legyek az ételt, ott 9.99-nél indul a legolcsóbb, mondjuk sültkrumpli és egy szelet rántott csirkemell menü, üdcsi nélkül. Esetleg azt tudom elképzelni, hogy őket az egész EU-s infláción túl nem rántja mélyebbre, hogy forint árfolyam is rátesz a dologra – nem kell átszámolniuk HUF-ba.
